Aki először látja a tibeti spánielt, hajlik arra, hog valamiféle keveréknek nézze, holott híresek az ősei. Az Indiai Kennel Klub tiszteletbeli titkára a Hutchinsons's Dog Enciklopediában 1934/35-ben nem valami hízelgően azt írja, olyanok, mint az elfajzott pekingi kutyák. Pedig a tibeti spániel egész lényében különbözik a pekingitől - nézzük csak..

A tibeti kutyafajták legkisebbike Európában viszonylag ritka, ami ismerve figyelmes, szeretetreméltó természetét teljesen érthetetlen.

A spániel elnevezés ennél a kutyafajtánál nem helyes, megtévesztő. A tibeti spániel nem vadászkutya, soha nem is használták vadászatra. A fajta úgy kapta ezt a hozzá nem illő nevet, hogy Angliában a spániel elnevezés alatt foglalták össze az összes kistermetű, hosszúszőrű kutyát.

A tibeti spániel eredetéről, történetéről annyit tudunk, hogy a Csin dinasztia idején Kr. e. 225-206 említik először Ázsiában. Tibetben az első feljegyzések a tibeti írás feltalálásakor ( Kr. u. 630) keletkeztek.

A különböző tibeti hegyi tájak az idők folyamán a tibeti spániel számtalan helyi és területi alfajának kialakulásához vezettek. Ezek - származásuk helyétől függően - nagyságukban, orruk hosszúságában és súlyukban ( a 3 kg-nál könnyebbektől a 8 kg-nál súlyosabbakig) különböznek. Így a nyugat-tibeti Leh környékéről származók sokkal nagyobbak, hosszabb szőrűek, mint a Lhasa közelében élők. A kínai határnál lévő kolostorokba,  miután keveredtek a kínai kutyafajtákkal, sokkal rövidebb orrú tibeti spánielek fordulnak elő, mint a déli vidékeken, Bhutan közelében vagy a Lhasától nyugatra fekvő kolostorkban.

A kolostorokban ezeknek a kutyáknak különböző feladatuk volt. A fallal körülzárt épületek bejárata közelében, magaslati megfigyelőhelyen őrködtek, gyakran hosszúszőrű rokonaikkal a lhasa apsokkal együtt. Minden idegent észleltek,  közeledtét hangos ugatással jelezték. A kis őrök hangoskodása riadóztatta a hatalmas tibeti dogokat. A riadó nemcsak egyetlen feladata volt a tibeti spánieleknek, mint melegítőpárna is működtek a hosszú, fagyos hidegben történő meditációs órákon. A szerzetesek kámzsájuk bő újjába dugták a puha, meleg kis jószágokat. Imakutyaként is alkallmazták őket, a buddhista vallás lámaisztikus jegyeihez imamalmokat használtak. Ezek olyan dobok, amelyek pergamennel vannak bevonva - erre jegyezték fel az imát - és egy függőleges tengely körül forognak. Tibetben a szerzetesen gyakran kis kutyákat - többek között tibeti spánieleket - használtak az imamalmok működtetéséhez. Nem tudjuk, hogy a tibeti spánielek mikor kerültek először Európába, nincs kizárva, hogy kb. 200 évvel ezelőtt. Ebben az iőben alakultak ki a kereskedelmi útvonalak a földközi tengertőla távol-Keletre, így a híres "selyemút" is, amely köldökzsinórként kötötte össze Európát Kelet-Ázsiával. A karavánutak Kínába és Mandzsúriába a Góbi sivatagtól északra, Tibeten át  vezettek. 

Ezt az utat gyalogosan 2 év alatt lehetett megtenni. Valószínú, hogy ezen az úton a kolostorokban, vagy a falvakban kerültek kapcsolatba a kereskedők a tibeti kutyákkal, melyek közül egyiket-másikat ajándékba kapták, vagy szerencsekutyának megtartották és a hosszú útra magukkal vitték. Később a Távol-Keleten működő jezsuita atyák és misszionáriusok is hoztak Európába ilyen kutyákat.

Röviddel a századforduló előptt kerültek Angliába a név szerint is ismert tibeti spánielek, ahol kiállításon is bemutatták, mint Indiából, illetve Tibetből származó kutyákat.Az angol gyarmatosítók és matrózok akik Indiából tértek haza, szintén hoztak magukkal ilyen kis kutyákat. A Young Husband expedició 1904-1905-ben sok kutyát hozott Tibetből, köztük spánieleket is, így egy kedves fehér-vörös kant, egy kis szukát, amelyek a hosszú utat Tibetből gyalogosan tették meg.

1934-ben megszületett az első standard, az ősi példa egy aranyvörös, törékeny kis szuka volt Doma of Ladkok. Az indiai bírák Domát tartották a legszebb tibeti spánielnek, bár nagyon kis termetű volt  - kb. 2,5 kg - nem is tenyésztették emiatt tovább.

1934-ben megalakult Angliában a "Tibetan Breeder Association", ekkor állapították meg a tibeti fajtáknak a standardját, kiállítási osztályait. tulajdonképpen a tibeti spáeil mai formáját angol tenyésztők alakították  ki. Németországba először 1967-ben és 1969-ben kerültek tibeti spánielek.  Elsőízben a Dortmundi kutyakiállításon mutattk be négy tibeti spánielt. Az első almot 1970-ben jegyezték be, valójában ma is a ritka fajták közé tartozik. A tibeti spániel kis mérete ellenére megőrizte természetes tulajdonásgait, nem érintették a divatkutya tenyésztők túlkapásai. Minden ázsiai/keleti fajta közül ezt a fajtát kímélte meg és változtatta meg legkevésbé az évszázadok folyamán a tenyésztők munkája. Most is úgy néz ki, mint hajdanán,  évszázadokkal ezelőtt. Lényét az emberrel való évszázados együttélés és hazájának kegyetlen körülményei, elszigeteltsége alakította ki. Ellenálló, erőteljes és szívós, egészséges és nagyon élesek az érzékszervei. Nagyon intelligens, szüntelen éberséggel őrzi környezetét. Gazdája iránt megértő és együttműködő, feltéve ha érzi, hogy tiszteletben tartják különleges természetét. A tibeti spánieleknek van egy bizonyos - emberi nyelven szólva - igazságérzetük.

A rabszolgai alázat idegen tőlük, megvan a saját elképzelésük és véleményük a világ dolgairól. A meggondolatlan és erőszakos nevelés elronthatja viszonyát gazdájához és az egész világhoz. Mielőtt a tibeti spánel gazdáját, mint "falkavezért" elismerné, intelligens és türelmes harcot  folytat a ranglétrán elfoglal helyéért, gyakran anélkül, hogy a gazdája észrevenné ezt. Átgondolt, célzott és türelmes,  következetes neveléssel elérhető, hogy az önfejű kis állat szeretetreméltó és érzékenyen reagáló társsá váljon, akivel szabályosan beszélgetni lehet. Intelligenciája és jó emlékezőtehetsége révén gyakran emberi értelmességgel reagál. Sokszor azt kell feltételezni, hogy "hetedik érzékkel" rendelkezik, amennyiben gazdájának hangulatát a szeméből olvassa ki és minél hosszab időt töltünk vele annál inkáb egyenrangú társunkká válik. A harmonikus együttélés csak akkor jön létre, ha valóban egyenrangú társként kezeljük, gazdájával állandó kapcsolatban van és minden eseménybe, velünk történő dologba bevonjuk. Aki egész nap nincs otthon, vagy a kutyát egész nap magányosan ketrecben akarja tartani az ne válassza ezt a fajtát. Nagyon alkalmas viszont idősek számára, vagy kisgyerek mellé, olyanoknak akik bátor, figyelmes, vidám és éber kiskutyát akarnak maguknak. Kis termete ellenére jól ellenáll az időjárás viszontagságainak. Bár mozgásigénye nem túl nagy, szívesen sportol vagy vesz részt a kocogásban, a hosszú sétákban, de elégedett akkor is ha csak a dívány sarkában szunyókálhat és fél szemmel követi az eseményeket.

---

Forrásaim: www.kutya-tar.hu

                  http://tibetikutyak.lapunk.hu

---

Oldal: Egy spániel ami nem is spániel
A tibeti spániel - © 2008 - 2024 - tibetispaniel.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat